Nemes műfajok vonzásában: Dudás Lajos
Értékes csomag érkezett hozzám Überlingen am Bodenseeből: az évtizedek óta Németországban élő klarinétművész, Dudás Lajos örvendeztetett meg három friss kiadvánnyal: két újabb CD-jével, valamint a tévé- és videófelvételeiből készített DVD-vel.
Mielőtt azonban belemerülnék a hanghordozók nyújtotta élmények ecsetelésébe, szükségesnek tartom, hogy a magazin olvasóit röviden megismertessem Dudás Lajos munkásságával, mely igazi hungaricum, azaz egyetemes magyar kulturális érték, s mint ilyen megkülönböztetett figyelmet és tiszteletet érdemel részünkről.
Dudás Lajos 1941. február 12-én született Budapesten. Előbb a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke volt (1958-1963). Herrer Pál és Váczi Károly műhelyében sajátította el a hangszeres játék fortélyait. Első lemezfelvétele szinte napra pontosan huszonegyedik születésnapján készült Tabányi Mihály zenekarával. Dudás altszaxofonozott a többek között Kovács Andor, Kovács Gyula, Pege Aladár, valamint Bergendy István és Péter közreműködésével felvett lemezen, melyen Wirth Rudolf volt a klarinétos. 1963-64-ben újabb lemezfelvételeket készített, ezúttal Latzin Norbert zongorista-arranzsőr Nebuló nevű zenekarával: itt Dudás tenorszaxofonon hallható. Majd jó tíz év szünet után, az 1970-es évek második felében bukkant fel újra Dudás Lajos neve egy német kiadású album borítóján: a Reflection of Bach az első klarinétos Dudás-lemez. A nagylemezen szereplő trióformációban Ali Haurand bőgőzik és a Nebulóban is szerepet kapott, Léváról származó Szudy János dobol. Dudás már ekkor elsőrangú technikával dolgozik, Bach zenéjének átültetése klarinét vezette jazztrióra csak a mindkét műfajban otthonosan mozgó magabiztos stilisztának sikerülhetett. A külföldön új életet s egyben szólókarriert kezdett művészt a Bach-lemez óta is foglalkoztatja klasszikus művek és a jazz alkalmi fúziója, példa erre a DVD-n hallható csipkefinomságú Ave Maria-adaptáció (Schubert) a ’90-es évek közepéről, illetve a kvartettben előadott Magyar képek 2001-ből. Contrasts című, 1978-ban publikált lemezén Liszt- és Bartók-feldolgozások találhatók. Mi több, a muzsikus maga is ír kortárs darabokat szólóklarinétra (ld. Music For Clarinet című lemezét), és Liszt Notturno No. 1 című darabjából klarinétátiratot készített három előadó számára. Dudás Németországban az aktív zenélésen és zeneszerzésen kívül máig zenepedagógusként működik, s a hangszer oktatójaként készítette el Klarinettenschule I-II című munkáját.
A Bach-lemez óta sorra jelennek meg Dudás Lajos albumai. Legtöbbjükön a magyar és az európai jazz kiválóságai kísérik a klarinétost. Detour című lemezén Tom van der Geld vibrafonos, a Monte Carlo című LP-n Zoller Attila, a Mistralon Tommy Vig játéka hallható. Más albumokon Toto Blanke gitáros és Kőszegi Imre, Albert Mangelsdorff, Karl Berger, vagy éppen Theo Jörgensmann neve tűnik a szemünkbe. Különleges jelentősége van számunkra az 1989-ben kiadott Change Of Time-nak, egyrészt, mert Szirmay Márta énekel rajta, másrészt, mert az album jól érzékelteti Dudás változatlan vonzódását a magyar népzene iránt. A klarinétos diszkográfiájában több mint ötven lemez található, nyomtatott és internetes cikkek sokasága foglalkozik munkásságával. 1982-ben Monacóban fődíjat kapott a 11. International Competition for Jazz Themes-en. Dudás Lajos ma Európa egyik legjelentősebb jazzklarinétosának számít.
Egyik lemezének borítóján Artie Shaw-idézet olvasható: Dudas is a first rate clarinatist. Ennél tömörebb és precízebb jellemzés nem adható róla. De aki arra kíváncsi, hol keresendők Dudás jazzfelfogásának forrásai, az is Artie Shaw-hoz kell, hogy forduljon. A tájékozódót maga Dudás is segíti Hommage For Artie Shaw című nagyzenekari művével. Shaw és néhány más nagy jazzklarinétos (Goodman, DeFranco) ihlető hatásán kívül sosem szabad megfeledkeznünk a klasszikus zene jelentős szerepéről Dudás pályáján, különösen a Liszt- és Bartók-inspirációkról. Ám a klarinétos azon jazzszemélyiségek közé tartozik, akit a műfaj úgyszólván mindegyik jelentősebb áramlata megérintett valamennyire. Az eddigi életmű alapján bátran elmondható, hogy Dudás előszeretettel dolgozik kamarafelállásokban, mindenekelőtt duóban, de foglalkoztatják a nagyobb létszámú zenekari miliőben előadott szabadabb improvizatív munkák, sőt – Maydance című albuma tanúsága szerint – a jazzrockos zene is. Ez a rokonszenves nyitottság érezhető a videófelvételeit és tévés szerepléseit megörökítő DVD-n is, melynek anyagát nem egy elfogult szerkesztő, hanem maga a valóság rendezte sorba. A becses, magánszemélyek számára beszerezhetetlen filmanyagok nagyobb részét a WDR tévéállomás rögzítette stúdiókörülmények között, illetve klubokban. A Rayna Records gondozásában megjelent kiadvány (2006) tudtommal nem került bolti forgalomba.
Dudás Lajos videóit hat csoportba rendezték. A sorrend kialakításában nem a kronológia, talán inkább a felvételek hangulata dominált. Tény, hogy Seress Rezső Szomorú vasárnapja nyitja a műsort egy tavalyi bécsi duófelvételről, ahol Dudást egyik kedves, sokszor foglalkoztatott kollégája, Philipp van Endert kíséri elektromos gitáron. Az összeszokott, technikailag virtuóz páros mögül valóban nem hiányzik a nagyobb zenekar, s mint azt Dudás többi duófelvételén is érezzük, az előadás alkalmanként inkább a jazz, máskor inkább a kortárs zene benyomását kelti, ami teljes összhangban van a klarinétos kettős műfaji kötődésével. Hasonló érzése támad a nézőnek a DVD többi duófelvételét figyelve, vagy a csomagban érkezett Artistry In Duo CD pazar felvételeit hallgatva. Utóbbi az elmúlt húsz év Dudás-duóiból nyújt gazdag ízelítőt: az 1985-ös kölni felvételeken az Amerikából nemrégiben hazatelepült Tommy Vig vibrafonos a másik szólista, a tíz évvel későbbi két felvételen Berkes Balázs bőgőzik egy, a budapesti Régi Zeneakadémián rögzített hangversenyen, majd újabb tavalyi bécsi duók következnek Philipp van Enderttel. Izgalmas és szórakoztató a repertoár visszatérő darabjainak összehasonlítása: a CD-n Vig Tamással előadott Folksong-ot, a Berkes Balázzsal tolmácsolt Walk In The City-t és a Philipp van Enderttel rögzített Urban Blues-t a DVD-n a kölni Subway klubban fellépett kvartett játssza el hagyományosabb jazzfelfogásban, a veterán Günter Lenzcel a bőgőnél. Kiemelhető a tizenkét ütemes bluessémára épített Urban Blues, Dudás egyik legjobb szerzeménye, melyből a muzsikust követők több technikai trouvaille-t, így például váratlan, nagy hangközugrásokat leshetnek el, illetve a Bartók nyomán előadott Hungarian Pictures (persze nem mind az öt tétel, hanem csak az Egy este a székelyeknél). Dudás játéka persze leheletfinom és artisztikus, nincs semmi köze azokhoz a 20. század eleji cigányzenészekhez, akik a fúvókát a szájukba véve szinte oboa- vagy tárogatószerűen fújták a klarinétot, amitől az túlvisította a többi hangszert.
A DVD IV. és V. részében a szólózó Dudás Lajos mutatkozik be. Nekem ugyan a klarinétszólók tetszenek jobban, mégis alighanem a Neussban felvett altszaxofon-szólók jelentik az igazi érdekességet, hiszen Dudás ma már csak váltóhangszerként használja a szaxofont. Kár, hogy az egyik felvételt lekeverték, ahogy a DVD VI. részének Dudás-szerzeményét is. Pedig itt egy tudtommal csak egyetlen alkalomra összeállt nemzetközi szupergroup szólaltatja meg a Change Of Time-ot: a kvintettben magyar, amerikai, német, lengyel és szovjet muzsikusok hallhatók. Ugyanez az együttes nagyzenekarrá bővülve zárja Dudás DVD-jének műsorát: ezúttal a csapatot Charles Tolliver trombitás irányítja, s olyan szólisták kapnak helyet a zenekarban, mint a svéd Susanna Lindeborg (zongora, szintetizátor), Vladimir Tarasov és Ronnie Burrage (dob), valamint Furio di Castri és Vitold Rek (bőgő). Tolliver Suspicion-ja egy igen dinamikusan tolmácsolt állóharmóniára épül, s ezt a megkettőzött ritmusszekció hatásosan emeli ki. A szám lehetőséget ad sok szólóra, szerencsére Dudás Lajos klarinétimpróját is élvezhetjük a bőgők és dobok sodró lendületű játéka felett. Ez az 1989-es felvétel újabb bizonyítéka annak, mennyire igazságtalanul bánt a sors Charles Tolliverrel, akinek sose volt annyi elismerésben része, mint több más, Blue Note lemezekről is ismerhető, nála csak néhány évvel idősebb trombitásnak (Lee Morgan, Freddie Hubbard). Pedig a Suspicion szerzeményként is egyenrangú a kései Lee Morgan hard boptól elforduló, szabadabb improvizációk felé elmozduló számaival.
A Konnex kiadó számára felvett 2004-es stúdióalbum, a Jazz and the City a klarinétos egyik legutóbbi munkája. Csak sajnálhatjuk, hogy a lemez nem kapható boltjainkban, mivel mindaz, amit a borító belső oldalán idézett német lapok írnak az itt hallható zenéről, igaz. A hamburgi Kultur News kritikusa például a zene alkalmankénti nyersességére hívja fel a figyelmet, ami mégsem változtat a muzsika alapvető finomságán és eleganciáján. Ehhez némileg hasonló végkövetkeztetésre jut a bonni General-Anzeiger szerzője, amikor az agresszív és a lírai, a heves és a visszafogott zenei elemek egyensúlyát emlegeti. Nos, érzésem szerint még az „agresszív” szó is kis túlzásnak hat a modern hangzású, de sosem túl elvont improvizációkat hallgatva. Mintha Dudás Lajos zenéjének szelíd vetületét állította volna fókuszba a tíz felvételt tartalmazó gyűjteményben. A nyitó Riffs groove-os dobalapból indul ki, nagyszerű hangulatot teremtve; az album második felében a Soft Waves „válaszol” a kezdőszámra; lágyabb hangvételű a Miles, a Cab Car pedig egy hamisítatlan Philipp van Endert szólóval dicsekedhet. A Dudás-szerzemények mellett néhány jól ismert standard (Here’s That Rainy Day, I’ve Got The World On A String, Just Friends) is elfér, sőt, ezúttal Dudás Lajos új arrangement-t szerzett a West Side Story egyik betétdalára, illetve Paul Desmond Take Five-jára. Zoller Attila, a szintén idegenben élt gitáros, Dudás egykori zenei partnere hagyományosan szerepel a klarinétos lemezein egy-egy szerzeménnyel. A Jazz and the City a Homage to O.P.-vel idézi fel Zoller szellemét. A lemezt záró Just Friends nemcsak a lírai Dudás-előadás legjobb példája, hanem még a fafúvókhoz egyáltalán nem konyító hallgatóknak is sokat elárul arról a virtuozitásról, amellyel Dudás Lajos ezt a bonyolult, a szaxofonnál és a fuvolánál sokkal nehezebben meghódítható, nagy hangterjedelmű hangszert kezeli.
A Jazz and the City hallatán csak megismételni lehet, amit egykor Artie Shaw mondott a magyar művészről. Vagy egy hasonló véleményt idézni Terry Collison két éve megjelent kritikájából (a Nightlight című albumról): Lajos Dudas and his confreres are musicians of the first order.
(Lajos Dudas: Jazz and the City, Konnex, 2004; Lajos Dudas: Artistry In Duo, Jazzsick, 2006; Lajos Dudas: Some TV- And Video-Recordings, Rayna, 2006 )
Máté J. György
.