•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Szabados György - Boldogasszony földje /Harangok


Ünnepi alkalom, hogy 5 év multán ismét Szabados szólóalbum lát napvilágot évek életvajúdása után ezen impressziók megjelenésével egyidőben. Ünnep a BMC történetében az első Szabados opusz, és mert bár tengernyi a 44 év alatt felhalmozódott lappangó felvételanyag, ez még csak a harmadik szóló zongoraalbum, és az első, amely vélhetően hozzáférhető is lesz a ma zenehallgatója számára. „Kortalan a mélységes élmény, amely a harangok hangjához köt. Gyermekkorom beavatása…A harangok közeli és távoli, egymásba ölelkező szépséges zengése az a tágas tér, amelyben otthon vagyok. Bűvöletes , komplex és szabad ritmikájuk meghatározója a bennem élő zene röptének és közegének.” Jelen sorok irójának is legmélyebb zenei emléke, mikor Szabados György a Kisörspuszta 2 istállójában duettet játszott a salföldi templom harangjával. A különböző életkorok és helyzetek harangmotivumai fel-felbukannak Szabados munkásságában, és a benne élő emlékek a felvétel során létrehoztak spontán előadói darabokat, átszövik az egész anyagot. A korábbi, harcos idők repülő, táncos hangvétele most a meditáció mélységébe símul, szakrális, istenhez felzengő lélekhangzás, „az ölelés és a fennkölt rubato világa”. A spontán és a felvételre előkészített művek váltakoznak az anyagban. „Ez a világ a Boldogasszony tája – szent paradicsomi terep. Gyönyörös, titkos, istenközeli. Pipacsos, pompás, áhitatos.” Ezt a Szabados Györgyben élő érzetet szeretnék vizualizálni a borító ábrázolatai, bár ezek a pipacslátványok valószínüleg derüsebbek a lelki tájban élőknél, ahol Aracs magárahagyott templomromja emelkedik. „Mozdulj Szent Madár….énekelj kilángolt hangszálainkon…..enyhe mindazoknak akik szépen szólnak Hozzád e trágyaözönben.”

Szigeti Péter

.