Ötcsillagos előadás

"Amint megpillantottuk hibátlan öltönyeiket, trendi, otrombakockás nyakkendőiket és szándékosan előnytelenre alakított frizurájukat, valahogy érezni lehetett, hogy emlékezetes koncertélményben lesz részünk." - A 5 Corners koncertjén járt kritikusunk, aki szerint igazi jazzt már rég nem csak Amerikában játszanak.

 2006. február 4-én este 10 óra 20 perckor egy kissé kezdtünk már nyűgösek lenni, hogy nem érkezett még a színpadra a finn ötös, akiket vártunk, de amint megpillantottuk hibátlan öltönyeiket, trendi, otrombakockás nyakkendőiket és szándékosan előnytelenre alakított frizurájukat, valahogy érezni lehetett, hogy emlékezetes koncertélményben lesz részünk. Majd amikor elhelyezkedett hangszere mögött a dobos és a billentyűs, kézbe vette instrumentumát a bőgős, a tenorszaxofonos meg a szárnykürtös, és megszólalt az első groove, feszesen, lendületesen, jó ízzel és ritkán tapasztalható kedélyességet árasztva, egy pillanat alatt megtörtént az egymásra hangolódás a zenekar és a hallgatóság között.

 Kíváncsi volnék, hányan súgtak össze az A38 hajó közönségének tagjai közül: „Meg nem mondanám, hogy finnek!” Nos, ennyit a sztereotípiákról. A 21. században már nem csak Amerikában játszanak jó jazzt. Persze sokan láthatták a Pori Jazzfesztivál koncertjeinek közvetítéseit a Magyar Televízióban a ’80-as, ’90-es években, hallhattak Jukka Perkóról, az UMO Big Bandről és esetleg másokról, de élőben, testközelből azért ritkán élvezhetünk finn jazzt. A 5 Corners által szolgáltatott zenei minőséget pedig különösen ritkán tapasztalhatja meg a koncertjáró jazzrajongó, érkezzék az előadó a világ bármely pontjáról.

Míg a stúdióban sequencerek és samplerek, valamint Tuomas Kallio zeneszerző–producer alakítják a hangzást - amely főként a ’60-as és ’70-es évek hard bopját idézi a mai füleknek tetsző módon - addig a koncertteremben egy kisebbfajta tornádó sodró erejével bír az akusztikus kvintett.
Név szerint Teppo "Teddy Rok" Mäkynen dobos, Jukka Eskola trombitás/szárnykürtös, Timo Lassy tenorszaxofonos, Mikael Jakobsson zongorista és Antti Lötjönen bőgős tradicionálisabb zenei eszközökkel hengerli le és készteti ütemes mozgásra a közönséget.

Amit ők játszanak az ugyanis a szó szoros értelmében jazz, méghozzá a legigényesebb fajtából, mégis táncolható, üdítő és szórakoztató. Az öt zenész minden pillanatban együtt van, mintha egy bioáramkörre lennének kötve – európai muzsikusok ritkán érzik így a tempót. Ha külön-külön próbáltam hallgatni őket, mindig épp annak a játéka nyűgözött le, akire a figyelmem összpontosult. A szólisták stílusérzéke, fráziskincse és invenciógazdagsága nemcsak rendkívüli tehetségükről, de arról is árulkodott, hogy hihetetlenül sok munkát fektettek zenéjük tökéletesítésébe, amelyet ők maguk is nagyon élveztek. Én magam Jukka Eskola trombitajátékának hatására szerettem volna legtöbbször elfüttyenteni magam – sajnos nem tudok hangosan fütyülni, de ezt megtették helyettem sokan mások.

 Gyakorta hallani azt az elméletet, mely szerint a smooth jazz, avagy contemporary jazz könnyen emészthető zenei anyaga elvezetheti a jazztől idegenkedőket vagy a benne járatlanabbakat a hagyományosabb s egyben aktívabb befogadási módot igénylő stílusokhoz. A 5 Corners más, szerintem hatásosabb és sokkal inkább méltányolható utat választ. Ők a DJ-k által néhány éve átpolírozott és egy újfajta hangzással vegyítve 30-40 év után ismét divatossá érlelt funk-jazz, soul-jazz, sőt néha hard bop modern füleknek tetsző hordozóanyagát, a hangmintákat, loopokat, scratcheléseket elhagyják, így egy dupla csavarral, ismét a lényegéig csupaszítva szólaltatják meg ezeket az irányzatokat. Az eredmény pedig számtalan, hihetetlenül lelkes hallgató, régi és új jazzhívő. Ők kapkodták el pár perc leforgása alatt a koncert helyszínén árusított Chasin' the Jazz Gone By című 5 Corners-CD-ket.

Bércesi Barbara