•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Szandai Mátyás Quartet: Sādhana

A külföldön élő magyar bőgős lemezének megjelenésekor felrémlett bennem egy régi olvasmányom, az indiai költő-zenész, Rabindranath Tagore Sādhanā című esszékötete (1913), melyben a szerző többek között az egyén és az univerzum viszonyával, a szépséggel, illetve a szeretettel foglalkozik.
A Tagore könyvének és Szandai CD-jének címében szereplő szanszkrit fogalom megtalálható bizonyos hindu, buddhista, dzsáinista és szikh szövegekben: gyűjtőnév, mely a keresőnek (sādhaka) a metafizikai célt elérni kívánó szellemi gyakorlataira utal. A jógában is ismert kifejezés „megvalósítást” jelent. A kvartett sejthetően spirituális utat lát a közös zenélésben.
A szépségről szóló esszéjében Tagore többször érinti az esztétikai érték és a zene kapcsolatát. A nagy művészi alázattal készült Szandai-lemezről, ezen belül a még a rövid free improvizációt kívánó Fearlessnessben is visszafogottan fújó kubai Ricardo Izquierdoról is írhatta volna az indiai költő, hogy a szép zene nem akar hangos zajokkal felcsigázni; ehelyett a szívünkre hat a zsoltár szavainak igazságával: a szelídek öröklik a földet.
Az egységesen magas színvonalú kvartettjátékról, illetve az egyszerű, rövid témákból kifejlesztett darabok műhelytitkairól pontos leírást ad a kísérő füzet. Most a CD legkülönösebb szerzeményét említsük csak, a nyitó Le frontalier-t, ahol Szandai vezényli a lemezen máshol nem hallható vonós-fafúvós szextettet. A rövid kortárs darab, mint címe is mutatja, műfajok határait feszegeti. Szandai gesztusa Ornette Coleman merész vonósnégyesét idézi az 1962-es Town Hall albumról. Míg a jazzkompozíciók finom disszonanciái megakadályozzák, hogy hagyományos értelemben „szépség”-ről beszéljünk, a nyitó szextettre illik Tagore megfigyelése, miszerint a zene „a legtisztább művészi forma”, ezért „a szépség legközvetlenebb kifejezése”, továbbá a végtelen manifesztációi a teremtés véges formáiban – ez maga a zene, mely nincs nyilvánvaló jelentéshez kötve, viszont olyasmit fejez ki, amit szavakkal nem lehet megformálni.
Szólni kell még a CD záródarabjáról, Warne Marsh Background Music című szerzeményének feldolgozásáról. A Szandai Quartet mintha itt lenne leginkább elemében, és a zenekar brazil gitárosa, Nelson Veras is itt csillogtatja meg leginkább nagy hangszertudását.

BMC

Máté J. György