•  

  •  

  •  

  •  

  •  

Tájékoztatás a koronavírusról

Magyarország kormányának döntése értelmében, a megfogalmazott iránymutatást követve a Müpa a mai naptól kezdődően – egyelőre 2020. március 31-ig – az előadásait nem tartja meg.

A megvásárolt jegyeket a Müpa visszaváltja, ennek módjáról hamarosan tájékoztatjuk a közönséget.

A Müpa épületének és különböző egységeinek rendkívüli nyitva tartása az elrendelt vészhelyzet ideje alatt az alábbiak szerint módosul:
• Információs pult: nyitva 10:00-tól az adott napra tervezett legutolsó előadás kezdési időpontjáig.
• Müpa jegypénztár: nyitva 10:00-tól az adott napra tervezett legutolsó előadás kezdési időpontjáig.
• Andrássy úti jegypénztár: nyitva a szokásos rend szerint.
• Allee jegypénztár: nyitva a szokásos rend szerint.
• Az online jegyvásárlás a későbbi programjainkra a Müpa honlapján, a www.mupa.hu weboldalon folyamatos.

Bár a közös ünneplés a rendkívüli körülmények miatt sajnos elmarad, a nézőknek mégsem kell lemondaniuk a Müpa-élményről. Március 14-én ugyanis mindenki számára megnyílt a Müpa digitális médiatára, amelyben 80 HD-minőségű koncertfelvétel és több mint 40 irodalmi est felvétele tekinthető meg online, ezúttal regisztráció nélkül.

A felvételek listájáról további részleteket a mellékelt sajtóközleményben olvashat.

A Müpa médiatárának kínálatában itt lehet böngészni: https://www.mupa.hu/media/video

Kedves Vendégeink! A Magyarországon 2020. március 11-én elrendelt veszélyhelyzet kapcsán előírt intézkedéseknek megfelelően az Opus Jazz Club rendezvényein 100 főben korlátozzuk a résztvevők, fellépők és személyzet együttes számát, ezért a klubban az intézkedés érvényességének ideje alatt kizárólag az alsó szinten fogadjuk vendégeinket. A felső szintre korábban online megvásárolt jegyek árát az Interticket Kft. automatikusan visszatéríti, a személyesen megváltott belépők a vásárlás helyén válthatók vissza. Megértésüket köszönjük!
Budapest Music Center – Opus Jazz Club.
Az énekes, zongorista és zeneszerző Kadri Voorand erőteljes érzelmi töltetű, történetmesélő zenét játszik, melyben a megkapó, fülbemászó ritmusokat egészen egyedi módon ötvözi a pop, jazz és folk elemeivel. Kadri Voorand igen magasan képzett énekes, aki eredeti zenéjével és kifejezésmódjával számos díjat söpört be Észtországban éppúgy, mint a nemzetközi színtéren. Rengeteg országban koncertezett már, ideértve Nagy-Britanniát, Németországot, Finnországot, Dániát, Svédországot, Norvégiát, Kínát, Olaszországot, Oroszországot és Üzbegisztánt, ahogy többször megfordult Magyarországon, az Opus Jazz Clubban is. 2017-ben megkapta az Észt Zenei Díjat (Estonian Music Awards) az év legjobb női énekese kategóriában, és az év legjobb jazzalbuma elismerést az Armupurjus (Szerelmi mámor) című albumáért.
Mihkel Mälgand egyike a legtöbbet foglalkoztatott észt bőgösöknek. Kettejük erős ritmikai és improvizációs egymásrahangoltsága egy összeszokott, szoros duót eredményez. Náluk a popszerű dallamok virtuóz improvizációkkal és fejlett technikai eszközkészlettel párosulnak. Szívszorító balladák és hip groovok, teljesen egyedi csavarok a soundban, és meghökkentő, bátor szövegek jellemzik zenéjüket. A duó tagjai korábban számos koncertet adtak Észtországban és külföldön, többek között a patinás Pori Jazz és Jazz Baltica fesztiválokon. Új albumuk néhány héttel az Opusban adott koncertjük (március 18.) előtt jelenik meg az ACT Music gondozásában.
„Kadri Voorland hangja a purista akrobatika és az elektronikán átszűrt szélsőségek között ugrál. Az összes énekes perverziót jelen időben végzi, miközben találékony módon köti össze a repetitív periódusokat, a torzított, vibráló hangokat, hogy végül egy szaltóval megérkezzen egy szakadékszerű kontraszt mélyére. Ezt követően visszatér a zongorához, hogy megkösse az énekhang és a billentyűk szimbiotikus házasságát” – jellemezte őt az All About Jazz kritikusa.

Bővebben...

Sun-Mi Hong az egyik legizgalmasabb, feltörekvő zenekarvezető és zeneszerző dobos Hollandiában. Olyan előadókkal folytatott turnéi során, mint a Karel Boehlee Trio, Benjamin Herman, vagy a Daahoud Salim Quintet, Európa-szerte is rendre nagy feltűnést keltett. Egyedi soundja rengeteg különféle forrásból táplálkozik. Az ország egyik legnevesebb jazzintézményében, a Conservatorium van Amsterdamban végzett tanulmányai erős alapot biztosítottak improvizációs és technikai készségeihez, ugyanakkor Sun-Mi egyedi megközelítésmódjának forrása az iskolában tanultakon jóval túlmutat. A koreai tradicionális zene iránti rajongása révén eredeti hazája ütőhangszeresei is nagy hatást gyakorolnak rá, kompozíciós stílusára pedig leginkább az impresszionista klasszikus hat. Mindezekből Sun-Mi egy teljesen eredeti és rendkívül érvényes művészi produktumot képes létrehozni.
A Sun-Mi Hong Quintet mindennek az esszenciáját mutatja fel. A zenekar az alaposan megmunkált, rögzített kompozíciók és az improvizált zene határvonalán táncol. A kvintett néhány lenyűgöző hollandiai bázisú zenészt egyesít. Alessandro Fongaro (bőgő) és Youngwoo Lee (zongora) alkotja az erős ritmusszekciót, amely megingathatatlan egységben képes felpörögni az improvizációhoz szükséges fordulatszámra, miközben elrugaszkodik az előre lefektetett szabályoktól. A tenorszaxofonos Nicolo Ricci és a trombitás Alistair Payne ki is használja a ritmusszekció ezen képességét. Mint egy hullám képesek egyik pillanatban befordulni a sötét dallamokba, hogy aztán gyöngyöző, pezsgő textúrákba burkolózzanak.
“Sun-Mi egy nagyszerű muzsikus, aki nemcsak őrületesen játszik, de nagyon bevállalósan is: kezdeményez és nyitott mindenféle zenei pillanatra. Nagyon élvezem a vele való közös játékot, mert arra bátorít, hogy a megszokottól eltérő repertoárt játsszak és feszegessem a határaimat” – mondta róla az egyik legnevesebb holland szaxofonos, Benjamin Herman. Az együttes az Opus Jazz Clubban hallgatható meg március 20-án.

Bővebben...

Lukács Miklós és a Cimbiózis trió zenei világának varázsa, hogy nem adja meg a hallgatónak a műfaji címkézés bárgyú örömét. A Zene az időtlen percek magányából című lemezen a műfajok már csak olyan útszéli jelzőoszlopként szolgálnak számára, amelyek azt jelzik: merre nem érdemes menni. Ezen az albumon megtalálható a jazz, ott van benne a népzene úgy autentikus, mint bartóki formájában, a díszítésekben fellelhető a városi cigányzene, s a rockzene vulkanikus energiái is felbukkannak itt-ott. A kompozíciók logikájában, az összetett harmóniákban pedig megbújik a teljes klasszikus hagyomány Bachtól Debussyn át Kurtágig. A két részre tagolható album első felében a metronómmal mérhető, objektív idő és az ismerős zenei formák dominálnak, a másodikban azonban Lukács megfoszt minket a fogódzóktól. Az utolsó négy kompozícióban ugyanis a szubjektív idő diktál, ami úgy folyik szét a darabokat intellektussal megragadni igyekvő hallgató előtt, mint Dalí órái. Kosztolányi Dezső szavaival: „az illanó idő szívdobbanása”. A Cimbiózis legközelebbi koncertje az Opus Jazz Clubban lesz március 19-én.

Bővebben...

Sarah McKenzie a hazaérkezésről énekel. Ezen a felettébb intim hangulatú esten egy kicsit bepillanthatunk az énekes-zongorista lelkének legbensőbb zugaiba. Legutóbbi, Secrets of My Heart című albumán túlnyomórészt saját szerzeményeket találunk, ezeket adja elő számára különleges üzenetet hordozó örökzöldekkel az ausztrál származású, de sok szempontból nagyon is európai művésznő. Turnézó zenekarában pedig magyar szaxofonost üdvözölhetünk Bolla Gábor személyében. Május 10-én lesznek hallhatók a Müpában.
A harmincas évei elején járó művésznő elsőként zeneszerzésből szerzett diplomát, ám énekesként is hamar kitűnt korosztályából. Adottságait Michael Bublé is felismerte, így meghívta a Call Me Irresponsible című albumát bemutató turnéjára háttérvokalistának. 2011-ben jelent meg bemutatkozó albuma, amelyen a pop, a blues és a jazz örökzöldjei mellett saját számok is szerepelnek. Erre pedig Chris Botti figyelt fel, aki turnéjához McKenzie csapatát választotta előzenekarként. A következő lemez már Ausztrália határain túlra is elröpítette hírét, s ebben segítségére volt, hogy a bostoni Berklee College of Music ösztöndíjasa lett. Jobbnak látta Amerikában maradni, ahonnan kinyílt számára a világ, és végigjárta Európa legnagyobb fesztiváljait. A családjától és hazájától távol töltött idő egyre mélyebb önvizsgálatra késztette, megéri-e az énekesnői pályán maradnia, ha közben szenved szerettei hiányától. A választ a Secrets of My Heart adta meg 2019-ben, amely épp annyira lett európai ízlésű album, amennyire szükségszerűen amerikai, hiszen ízig-vérig jazzlemez. Jelentős mértékben tiszteleg George Gershwin előtt, de a dalok tekintélyes hányada arról az időről tanúskodik, amikor McKenzie-nek lehetősége nyílt Michel Legrand mellé ülni a zongoránál. Az európai ízvilágot ezen az estén a Magyarországról elszármazott Bolla Gábor erősíti.

Bővebben...

A Nemzetközi Jazznapot (április 30.) ebben az évben különleges, jubileumi műsorkínálattal ünnepeljük: a Müpa 15 éves lett, a Magyar Jazz Szövetség pedig éppen 30. A hagyománynak megfelelően délután az idei Jazz Showcase zsűrije által legjobbnak ítélt zenekar lép fel az Átriumban 17 órától, majd ugyanitt a hazai jazzdobosok egyik legegyénibb hangú és legtapasztaltabb zenésze, Baló István és Projektje mutatja be Madarak és kövek című produkcióját 18.15-től. Végül 19.30-tól a Fesztivál Színházban találkozhat a publikum a hazai jazzélet „nehézsúlyú” szereplőivel úgy, ahogy soha: egy közös big band tagjaiként.
Baló István alkalmanként változó tagokból felépülő formációja 2015 őszén alakult azzal a szándékkal, hogy „pilléreken nyugvó” szabadzenét játsszon, melyben előre megírt témák, meghatározott érkezési és indulási pontok teszik világossá a széles mederben hömpölygő zenei folyamatokat, és határozzák meg a szólisták számára a széles skálán mozgó zenei eszközök megválasztását. A csapat Folyó a medrében című lemeze 2018-ban látott napvilágot.
A Fesztivál Színházban nagyravágyó gondolatból született és - bátran mondhatjuk - megismételhetetlen produkcióra kerül sor, mellyel méltó módon ünnepelhetjük a 30 éves Magyar Jazz Szövetséget. Minden hangszeres poszton igazi nagyágyú foglal helyet, akik nélkül a magyar jazzélet elmúlt évtizedeit elképzelni is lehetetlen lenne. Az este művészeti vezetője Zsoldos Béla, az MJSZ elnökségi tagja, a műsort pedig a jazzirodalom gyöngyszemei alkotják. A koncertek ingyenesek, az esti előadás a Fesztivál Színházban előzetes regisztrációhoz kötött.

Bővebben...


Megjelent a Gramofon legújabb, 2020 tavaszi száma. A kiadvány karcsúbb lett: hiányoznak belőle a jazzlemez- és világzene-kritikák, ezeket csak a lap online felületén (MagyarJazz.hu) olvashatjuk a jövőben. A számban mindazonáltal bő jazzanyag olvasható. Az esszé/tanulmány rovatban kapott helyet Ajtai Péter A jazzkritika problémája című írása, Márton Attila emlékezése Herbie Mannre, valamint Máté J. György hosszabb ismertetése egy Count Basie-lemezről. Ugyanitt olvasható Máté Készíts salátát című, nemrég megjelent szakkönyvének egy részlete is – Alice Coltrane egyik pályaszakaszáról.
Az interjúrovatban Bencsik Gyula Oláh Tzumo Árpáddal készített beszélgetése képviseli a jazz műfaját.


A női basszusgitáros, Beate Wiesinger vezette e c h o boomer egy hétfős space pop/jazz zenekar. Nevükkel a nyolcvanas és kilencvenes évek között születettek generációjára utalnak, de sokkal többet is jelent annál: az e c ho boomer az improvizáció és a kompozíció laboratóriuma, ahol a különböző zenék és felállások ötletei fogannak. 2019 végén adták ki első lemezüket Aliens On Board címmel, ami egy rendkívül sokszínű zenei anyagként látott napvilágot. Az albumon finoman megkomponált hangtájak találkoznak a zajos improvizációval, dalszerű struktúrák az izgalmas ritmikai alapokkal, mellőzve a tisztaság és makulátlanság látszatát. Az Aliens On Board című lemezt a bécsi FALTER magazin 2019 legjobb albumai közé választotta. Az e c h o boomer meg tud szólalni erőteljesen, gyengéden és törékenyen, viccesen, súlyosan, mélyen, emellett pedig minden adandó alkalommal arra törekszik, hogy meglepje közönségét. Wiesinger csapata március 12-én érkezik az Opus Jazz Clubba.

Bővebben...

A tel-avivi születésű altszaxofonos és énekes, John Zorn felfedezettje, Daniel Zamir New Yorkból érkezik március 11-i koncertjére. Zamir a klezmer, a liturgikus, tradicionális haszid zene, az indiai és nyugat-afrikai ritmusok keverékével kísérletezik, ezúttal a 21 éves őstehetség, Nitzan Bar gitáros társaságában, akit fiatal kora ellenére máris az Israel Jazz Orchestra gitárosaként ismerhetünk. Danielnek és Nitzannak nagyon hasonló az időérzékelése, ami már eleve egy erős, szinte telepatikus kapcsolatot hoz létre kettejük között. Együtt áramlanak térben és időben, hol szigorúan tartják magukat az ütemmutatóhoz, hol szabadon lebegnek felette, ledöntenek minden útjukba kerülő akadályt, míg végül mégiscsak épp időben és együtt érkeznek meg az Egyre. Hasonlóan közelítik meg az improvizációt, mivel mindketten a tökéletességre törekszenek, és ötleteiket a precizitás, a technika, a tudás és a figyelem premisszájára építve fejezik ki. Koncertjeiken a hardcore jazzt ötvözik zsidó zenei elemekkel, arab zenei koncepcióval, titkos indiai ritmusokkal és a jazz intellektusával, így hangzásuk egyszerre klasszikus és modern. Debütáló albumuk 2020-as turnéjukat követően jelenik meg. Zamir és Bar duójának melodikus, vérpezsdítő zenéje igazi tavaszi felüdülést ígér a budapesti közönségnek.

Bővebben...

 

A világhírű Anoushka Shankar és Zakir Hussain után újabb indiai csillagot köszönthetünk a Müpában: Debashish Bhattacharya a maga alkotta slide gitárjával új fejezetet nyitott a klasszikus indiai zene interpretálásában. Ötvenéves pályafutása során több mint háromezer alkalommal lépett fel, és a slide gitár egyedüli gurujaként a világ minden tájáról érkező tanítványok százainak adott útmutatást kalkuttai zeneiskolájában. Legutóbbi lemeze, a JOY!Guru felvételeit egyetlen éjszaka alatt rögzítette a kortárs lengyel jazz két jeles alakjával, a dobos Hubert Zemlerrel és a bőgős Wojtek Traczykkal, akikkel március 4-én első alkalommal lép fel a Müpában. 

Bővebben...

  

Ötvenöt évvel ezelőtt jelent meg az Impulse Recordsnál Elvin Jones Dear John C. című lemeze, mely a dobosnak a John Coltrane Quartetből való kilépése után nem sokkal készült. Az album egyik fő érdekessége, hogy az akkor már jónevű Charlie Mariano altszaxofonozik rajta. A címadó modális szám, közepén egy merész kromatikus váltással főhajtás Coltrane előtt. A nagyszerű album további két résztvevője Richard Davis bőgős és Roland Hanna zongorista.


Bővebben...

Február 18-án hetvenhat éves korában oslói lakásán elhunyt Jon Christensen norvég jazzdobos, akinek jelentős szerep jutott az európai postbop jazz kialakításában. Már a 60-as években is keresett zenész volt, de nemzetközi hírnévre csak a 70-es években tett szert, amikor egy sor ECM-lemezen szerepelhetett.
Az 1943. március 20-án született művész tizenhét évesen kezdett dobolni. Házidobos lett az oslói Metropole Jazz Clubban, ahol amerikai nagyságokkal (Bud Powell, Ben Webster, Dexter Gordon, Kenny Dorham) is volt alkalma együtt játszani. 1963-ban tagja lett Karin Krog énekesnő új zenekarának. Egy évvel később az épp Skandináviában élő George Russell pianista kvartettjében találjuk. ECM-lemezen 1970-ben szerepelt először, amikor Jan Garbarek kiadta Afric Pepperbird című albumát. Christensen ekkoriban dolgozta ki cintányértechnikáját, valamint „hullámzó” stílusát, mely funk- és swinggyökerű volt. Garbarekkel való munkakapcsolata továbbra is fennmaradt, de más norvégokkal is rendszeresen szerepelt: Terje Rypdal gitárossal vagy Arild Andersen bőgőssel.
Nemzetközi hírnevet 1974-ben szerzett, amikor tagja lett Keith Jarrett „európai kvartettjének”. Itt 1979-ig játszott. Saját lemezeket azonban sosem készített, bár egyik vezetője volt a Masqualero együttesnek az 1980-as években. Munkái ezután is főként az ECM-hez kötődtek (Enrico Rava, Miroslav Vitous). Kései éveiben gyakran játszott fiatalabb norvég muzsikusokkal.

Bővebben...

A 2020-as tavaszt négy nagyszerű új albummal vezeti be a BMC: ebből három a jazz felségterületét világítja be új színekkel és érzelmekkel. A finn-francia-belga Orchestra Nazionale Della Luna tagjai zenével foglalnak állást az ökológiai válság kérdésében, művészi invencióik legjavát állítva szolgálatba, végig szem előtt tartva a zenei magas minőséget; Lukács Miklós Cimbiózis triója élén a jazztől a kortárszene felé tett most olyan lépéseket, amiket eddig nem hallhattunk még tőle ilyen mélységében; Dés András ütőhangszeres kvartettje élén pedig kivonult az őszi erdőbe, hogy felvegye a világon valaha készült egyik legérdekesebb, természeti hangokkal dúsított jazzlemezt…


BMCCD288 Orchestra Nazionale della Luna - There's Still Life on Earth
BMCCD289 Lukács Miklós Cimbiosis Trio - Music From the Solitude of Timeless Minutes
BMCCD291 Dés András Rangers – einschließlich

Bővebben...

Sting írja Széttört zene című, az Európa Könyvkiadó gondozásában idén magyarul is megjelent önéletírásában: „Miután életem nagy részében dalszerző voltam, rövid, rímes versszakokba sűrítettem gondolataimat és érzéseimet, és zenét írtam hozzájuk, sohasem jutott eszembe, hogy könyvet írjak. De amikor eljutottam a számvetésre késztető ötvenéves korba, azt vettem észre, hogy most először kedvem támadt hosszú prózai szövegeket írni, ami éppannyira ösztönzőnek és izgalmasnak bizonyult, mint amilyen a dalszerzés volt valaha is. És így kezdett formát ölteni a Széttört zene. Ez a könyv életem korai szakaszáról szól, a gyerekkoromtól a serdülőkoromon át majdnem egészen a Police-szal aratott sikereim kezdetéig. Ezt a történetet nagyon kevés ember ismeri. Nem volt kedvem a hagyományos önéletrajzok szabályai szerint mindent elmesélni, ami valaha történt velem. Ehelyett az vonzott, hogy megvizsgáljak bizonyos pontokat, egyes embereket és kapcsolatokat, konkrét eseményeket, amelyek ma is nagy erővel rezonálnak bennem, miközben próbálom megérteni a gyereket, aki voltam, és a felnőttet, aki vagyok. "Ugyanazzal a mániás és aprólékos gonddal tanulmányozom a Beatles-lemezeket, mint korábban Rodgers és Hammerstein zenéjét, csak most már gitárom is van. Van egy hangszerem, amelyen képes vagyok reprodukálni az akkordszerkezetek és a riffek mágiáját, amikre a dalaik épülnek. És micsoda dalok, egyik a másik után, albumról albumra! Mindet megtanulom eljátszani, biztos vagyok benne, hogy csak kitartás kell hozzá, és végül az is, ami elsőre kifog rajtam, feltárja előttem a titkát. Újra és újra visszateszem a lemezjátszó tűjét arra a részletre, amelyet nem tudok megfejteni, mint egy kasszafúró, aki addig babrál a zárral, amíg az övé nem lesz a zsákmány. Soha egyetlen iskolai tantárgy sem köti le ennyi időmet és energiámat. Nem állítom, hogy ebben szerepet játszana a jövő valamiféle megsejtése, de van valami szokatlan a megszállottságomban, van valami abban, hogy tudat alatt egyfolytában azt mondogatom magamban: Így fogsz elmenekülni. Így fogsz elmenekülni."